Ajtó az életre
A gazdára
váró laboros beaglek olyan tenyészetekben látják meg a napvilágot, ahol
sorsuk már akkor eldől, mikor kis szemeiket még ki sem nyitották. Ők már
akkor kísérleti célra tenyésztett állatok s kb. féléves koruk után különböző
kutatóintézetekbe kerülnek. A mi beagle-jeink, akik számára gazdát keresünk,
közülük kerülnek ki. Miután részt vettek valamilyen kísérletben, s azt
szerencsésen túlélték, illetve nem járt boncolással, a törvény pedig tiltja
újbóli felhasználásukat, itt következik a mi feladatunk, s mindazoké az
állatbarátoké, akik úgy döntenek, hogy közülük választanak társat maguknak.
Ne pillanatnyi fellángolástól vezérelve, patetikus töltéssel vágjunk neki a
feladatnak, mert a mindennapok, a kezdeti hetek, hónapok nehezek lehetnek!
Elszánt állatbarátok türelme és szeretete segítheti át ezeket a kis
jövevényeket az igazi világba. Ezúton is tisztelet és köszönet az eddig
kikerült 22 beagle gazdájának!
A volt kísérleti kutyák semmit
nem tudnak a külvilágról. Csak a tenyészet és a kutatóintézet zárt világát,
körülményeit ismerik. Az udvar, a fű, a bokor, a póráz, a séta, a bútorok, a
televízió, a kerítés, a járművek, folyó és folyópart, a macska, a ló és
minden más - amelyek nekünk természetesek nekik csupa új információ. A
családban való élet, a kizárólag nekik szánt törődés, az önmagáért való
simogatás csak kijutásuk után lesz része mindennapjaiknak. Kezdetben el sem
hiszik talán, hogy ilyesmi létezik! A szobatisztaság az intézetben nem
követelmény, így ezt kint bizony meg kell tanulniuk, hosszú, türelemmel és
szeretettel végzett szoktatás hozhat eredményt. A számukra új, ismeretlen
környezet megijesztheti őket, kezdeti félénkségüket ez a kezdet hosszú is
lehet! el kell nézni nekik és segíteni oldódásukat.
A frissen kikerülő kis beaglek
nem rendelkeznek tapasztalatokkal, így nagyon kell rájuk vigyázni. Kezdetben
mindenképpen a benti tartás ajánlatos, szépen, türelemmel együtt kell
felfedezni az udvart, megismerni a tágabb környezetet. Mivel kíváncsiságuk
könnyen felébred, ugyanakkor a kinti közlekedés teljesen ismeretlen
számukra, a sétáikat hosszú-hosszú ideig pórázon kell megtenni és a kapura
(zárás!) annál nagyobb gonddal kell odafigyelni, mint ahogy egy normál
körülmények között felnőtt, normál nevelést kapott kutyánál megszoktuk.
Etetésükre azért kell külön figyelmet szentelni és fokozatosan átállítani
őket az általunk választott kosztra, mert az intézetben esetleg éveken át
egyféle száraztápot ettek, napi meghatározott mennyiséget. Emésztőrendszerük
erre állt rá. Merő szeretetből nagy bajt okozhatunk a hirtelen váltással,
vagy az
érkezés napján adott nagy adag főtt hússal is. Akármennyire szívesen
fogyasztja is új barátunk a változatosabb eledelt, óvatosan kell ahhoz hozzászoktatni a szervezetét. Tudni kell róluk, hogy kísérletben
vettek részt. Minden új gazda ennek tudatában kell, hogy legyen és
az örökbefogadáskor ezt mérlegelnie
kell. A kísérlet megviselhette kutyánk szervezetét, így fel kell
készülnünk arra is, hogy élete esetleg rövidebb lesz, mint azon
fajtatársaié, akik normál tenyészetekben születtek s onnan gazdához
kerültek. Ezt a legnehezebb tudomásul venni, de ez sajnos nem
vitatható! Aki felelősséggel úgy dönt, hogy vállalja mindazt a
feladatot, mely az intézetből megmenekült szerencsések
örökbefogadásával, nevelésével jár, az egyik legnagyobb tettet
hajtja végre, melyet az ember tehet: valakinek új életet ad, egy
születésétől arra szinte esélytelennek esélyt.
Néhány szó
a kijuttatásról
A mai napig
nehéz. Előfordulhat, hogy hosszabb időn keresztül nem lesz kijutó beaglenk,
várni kell rájuk és várni a jelentkező, örökbefogadó gazdiknak is. A
várakozás alatt kijuttatás folyamata nem áll, hanem éppen akkor zajlik
legnehezebb szakasza, melynek végén azért felnyílik a sorompó. Kérünk hát
minden kedves állatbarátot, az ő kedvükért viselje türelemmel a
jelentkezéstől az örökbefogadásig terjedő időszakot!
Állatvédő
Egyesület Veszprém
Egyesületünk
fő tevékenysége a helyi gyepmesteri telepre került kutyák kimentése és
gazdához juttatása, azonban nem hagyjuk cserben a városunkban, illetve
vonzáskörzetében autóból kitett, erdőszéleken szétszórt kölyök, illetve
balesetet szenvedett állatokat sem. Mivel igazi menhelyünk még nincs, kevés
férőhellyel rendelkezünk, melyek mindig maximális kihasználtsággal
üzemelnek. A kóbor macskák számára a külföldi mintát helyi viszonyokhoz
alakítva külön programot indítottunk 2002. évben. Ennek eredményeképpen a
város több területéről elhoztuk, szocializáltuk és gazdához segítettük a
kölyök illetve a szelíd példányokat, a vadakat pedig sorra befogtuk,
ivartalaníttattuk és oltattuk, majd immár szaporodásra képtelen állapotban
visszahelyeztük őket saját területükre, és ott tovább gondoskodunk róluk.
Ezeken a helyeken stabil létszámú félvad - félszelíd csoportok alakultak ki
az ivartalanított macskákból. Napi gondozás mellett a kolóniák éveken át
együtt maradtak! Amennyiben haszonállatok illetve vadon élő állatok
szorulnak segítségre, együttműködő partnereink segítségét is igénybe
vesszük. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park, az Állatkert illetve a Megyei
Állategészségügyi Állomás ad szakmai, ill. hatósági támogatást ezekben az
ügyekben. 2004-ben lehetőségünk nyílt
arra, hogy az állatok egy újabb csoportjának életén változtathassunk. Hosszú
idő után a Veszprém határában műkötő kutatóintézettel megállapodás született
a kísérleteket túlélt beagleknek egyesületünk számára való átadásáról. Az
első 22 kijutó kutya mára valódi családi kutyához méltó életet él, de mindig
lesznek a falak között lehetséges követőik. A beagle-barátok és a mi
együttműködésünkkel az ő kedvükért jött létre ez az oldal.
