|
Falkavadászat Magyarországon |
Történelmi áttekintés
Minden beagle tulajdonos
tudja, hogy a beagle fajtával eredetileg falkában vadásztak főként nyúlra,
olykor rókára is Angliában. Azt már kevesen tudják, hogy a falkavadászatnak
Magyarországon is nagy hagyománya van – igaz, a magyarországi falkák főként
nagyobb termetű kopókból, leggyakrabban nagy angol-francia kopókból álltak,
de néhány beagle-falkáról is tesznek említést. Hazánkban 1820-tól beszélhetünk klasszikus
falka-vadászatról, Széchenyi István ekkor honosította meg itthon is az igazi
lovas falkavadászatot. 1820 előtt inkább a gyalogos forma volt népszerűbb,
később a lovas változat is: számos udvari vadászatot tartottak a kopókkal
(ekkor még őshonos magyar kopókat használtak), nemritkán 250-300 kopó is
részt vett ezeken az eseményeken. A fejedelmek, nemesek és urak mind
rendelkeztek saját kopófalkával. Az évek során a kopókat nagy erejű
szelindekekkel kezdték keresztezni, és elindult
egy olyan folyamat, amely hátrányosan érintette a magyar kopófalkákat: a kutyák eldurvultak, a sport nemessége véres hajszává degradálódott. A
vadászatok a szabályok megszegésével, a tilalmi időket figyelmen kívül
hagyva folytak, és az erős, kitartó kutyák által okozott állandó zavarást
mind az apróvad, mind a
nagyvadállomány rosszul viselte, sokszor élőhelye megváltoztatására
kényszerült.
A helyzet annyira elfajult, hogy a kopóval való vadászatot 1720-ban
betiltották. Ennek eredményeképpen az ősi magyar kopófajta szinte teljesen
kihalt. A tiltást követő csend mintegy 100 évig tartott.
Az Angliából 1820-ban hazatérő Széchenyi Istvánt viszont külföldi
tartózkodása alatt annyira megérintette a falkavadászat varázsa, hogy
visszatérése után a kopózás ügyét is felkarolta, és azonnal szervezni kezdte
a hazai falkavadászatokat. 1821-ben már ki is adták első irományát
ezzel kapcsolatban, 1824-benpedig megalakult a falkavadász-társaság. Széchenyi
először erdélyi kopókkal kísérletezett, de ez a fajta nem vált be az általa
meghonosított falkavadászati formához,
így végül Angliából importált kopókat. A falkasport pár éven belül
olyannyira elterjedt, hogy szinte minden magyarországi birtokon
megtalálhatóak voltak a kopók. A földbirtokosok általában több nagyszámú
falkát is tartottak (nem ritkán akár 120-140 kopójuk is volt).
Az 1851-1872 közötti időszakban annyira fellendült a magyarországi
falkavadászat, hogy hazánkat "Európa falkavadász fellegvárának" kiáltották
ki (többek között Erzsébet királyné is gyakran vadászott Gödöllőn). Az első
világháborút követően sajnos vége szakadt a szabad vadászatoknak. A legtöbb
kopófalka elpusztult, a pezsgő falkavadász-élet a háború martaléka lett.
1920 után történtek
ugyan próbálkozások a hagyomány felélesztésére, de a kisebb kopóállomány, a
földterületek csökkenése, az épülő egyre több út és vasút mind olyan tényező
volt, amely ahhoz vezetett, hogy Magyarországon is megjelenjen a vonszalékos
vadászat (róka helyett műszimat után folyik a hajsza, a vadászat jobban
szervezhető).
A
második világháború és az azt követő rendszer (amely a kopózást elítélendő,
burzsoá szórakozásnak kiáltotta ki) viszont akkora csapást mért a
falkázásra, a falkákra és magára a falkavadász-életre, hogy egyetlen
próbálkozás (alagi Kincsem falka, mellyel 4 éven keresztül vonszalékos
vadászatokat szerveztek külföldi diplomaták részére) kivételével a
falkavadászat teljesen megszűnt hazánkban.
Köszönet a képekért:
www.hunting-directory.co.uk
A Falkavadászat
tilalmának okai Magyarországon
A mai magyar vadászati jogrendszer nem teszi
lehetővé a kopós falkavadászatok rendezését (1996. LV. törvény). A tiltás okai:
-
a nagy létszámú hagyományos falkavadászathoz
hatalmas egybefüggő területekre van szükség: olyan területre, amelyet nem
tagol közút, vasútvonal, nem találhatók rajta emberi települések,
létesítmények, valamint a terület egy kézben van, vagyis azonos a
tulajdonos. Hazánkban kevés az olyan terület, amely eleget tesz az első
feltételnek, ami pedig az azonos tulajdonost illeti, elég a nagyszámú
vadgazdálkodási egységre gondolni, melyek területe nem teszi lehetővé a
falkavadászatok rendezését. Mivel a falkavadászat során sem a vadat, sem a
kopófalkát nem lehetséges a terület határain belül tartani, ha az
keresztezni akarja azt, gyakorlatilag kivitelezhetetlen lenne így a
vadászat, hiszen egészen más tulajdonú területen fejeződne be, mint ahol
elkezdődött, és így vitás kérdések sorát indítaná el.
-
Hazánkban hiányoznak a falkavadászatra
alkalmas olyan helyszínek is, ahol a vadászat nem károsítana semmilyen
mezőgazdasági művelés alá vont területet. Nem nehéz elképzelni, hogy
mekkora kár keletkezne például egy friss vetésben, amikor 15-20 lovas és
kétszer annyi kutya keresztezi azt.
-
A kopós vadászathoz több
szabadidő és jobb fizikum szükségeltetik, mint amennyi mai rohanó világunkban a vadászoknak
rendelkezésére áll. A mai felfogást a „minél többet és minél gyorsabban
szerezni” elv uralja, és ez sajnos a vadászatban is gyakran érvényesül. A
kopós falkavadászatokat nem a nagy teríték és a
gyors lefolyás jellemzi, és pár megszállott vadásztól eltekintve nem sokan
vállalnák, hogy órákat gyalogolnak pár nyúlért vagy rókáért…
-
A mai viszonyok mellett egy falka
fenntartása (takarmányozás, állatorvosi költségek, a gondozó bére stb.)
nagyon költséges. A kopók viszont csak akkor alkothatnak falkát, ha
együtt élnek, összeszokottan, rendszeresen vadásznak, együtt képzik ki
őket. Nem lehetséges tehát úgy vadászni, hogy ki-ki megjelenik a saját
kopójával, akik aztán falkába verődve együtt vadásznak – a falka csakis a
fent említett feltételek teljesülése esetén képes együtt vadászni.
Összefoglalóan elmondható tehát, hogy
Magyarországon a falkavadászatnak továbbra sem lesz létjogosultsága a hazai
területi, tulajdonosi viszonyok között, és annak ellenére, hogy alig 100 éve
még rendkívül népszerű vadászati forma volt, egészen biztos, hogy a 2.
világháborúval ennek a szép és nemes sportnak végleg megszakadt a
hagyománya.
A beagle
alkalmazási lehetőségei a vadászatban
 Mint a
fentiekből kiderült, hazánkban nincs lehetőség arra, hogy a beagle-t eredeti
feladatának megfelelően foglal-koztassuk a vadászatban, mégis van pár
vadászati mód, ahol érvényesülhet.
A beagle makacssága, önfejűsége a
hobbi-kutyatartásban gyakran hátrány, a vadászati alkalmazás szempontjából
azonban kifejezetten előnyös. A beagle ugyanis valóban makacs, de ez nem
jelent mást, mint hogy kitartó, önfejű, önálló munkavégzésre alkalmas fajta
saját elképzelésekkel. Szimata, mint a kopófajták mindegyikének,
kiemelke-dően jó, munkakedve és állóképessége határtalan. Méretének
köszönhetően az egyik leguniverzálisabb kopó, és külön ki kell emelni a
hangját, amely ugyan kevésbé öblös, mint a basseté, de így is igen erős, és
ami a legfontosabb, szívesen hallatja is azt. Ezeket a tulajdonságokat kell
tehát figyelembe vennünk, ha azon gondolkozunk, hogy mire használhatnánk a
beagle-t. A jó tulajdonságok mellett számolnunk kell a hiányzó képességekkel
is – ilyen az apportkészség, amely a beagle-ek többségében csak igen gyengén
van jelen, és az említett önfejűség sem mindig előnyös.
a.) Alkalmazási lehetőségek nagyvad
(szarvas, vaddisznó) vadászatánál
 Erdős területeken a beagle kiválóan
alkalmaz-ható nagyvad után-keresésére (a meglőtt vad nem pusztul el azonnal,
csak megsebe-sül, de a szag-, illetve vérnyomot követve a jó kutya megkeresi
azt a helyet, ameddig sebesülten eljutott, és ahol végül elpusztult).
Hazánkban erre a feladatra a véreb terjedt el leginkább, de mellette a beagle alkalmazása is elképzelhető lenne (Ausztriában, Németor-szágban sokkal
több kopó vesz részt az után-keresésben, mint nálunk). Mivel a vérebet nem
szívesen engedik friss, 1-2 órás nyomra (hozzászokik a frissebb szagokhoz,
és rosszabbul fogja követni a régebbi szagnyomokat), viszont sok esetben
sürgős után-keresésre lenne szükség, ilyen esetekben kiváló szolgálatot tehet
a beagle. Mindezt az is bizonyítja, hogy a munkavizsgákon sem okoz
legtöbbször gondot a fajtának a 12 órás csapa kidolgozása.
 Alföldi területeken kihasználatlan lehetőséget
rejt a beagle alkalmazást illetően a nyári őzbakvadászat. Nem ritka, hogy a
sebzett őz elrejtőzik, eltűnik a nagy kiterjedésű, 150-200 hektáros
gabonatáblában, és nehézségekbe ütközik a felkutatása. Ebben az esetben is
kiváló szolgálatot tehet a beagle: A friss nyomon elindulva, majd az őzbakra
akadva hangos ugatással jelezve biztosan mutatja a vadásznak a sebzett vad
tartózkodási helyét. Kizárólag ilyen célból beagle-t tartani persze luxus
lehet, hiszen az év többi részében más feladatokra nem nagyon alkalmazható,
ellentétben a vizslával, amely alföldi területen egész évben, minden
vadfajra használható, de hobbiból, érdekességként, a vadászat színesítésére
el lehet képzelni jelenlétét.
b.) Alkalmazási lehetőségek apróvad (nyúl,
fácán) vadászatánál
 A beagle hagyományosan
apróvad vadászatára kitenyészett kopófajta, mégis ez az a terület, ahol
kevésbé érvényesülhet, mivel az apróvad elejtésének mai körülményei
szükségessé teszik a kiváló apport-készségű vadászkutya jelenlétét. A beagle,
mivel teljesen más módszerrel, vagyis falkában vadászott az apróvadra,
gyenge apportkészségéből eredően nem (vagy csak nagyon nehezen,
alaptermészetével ellenkezően) képezhető ki apportírozásra.
Ennek ellenére el lehet képzelni jelenlétét társas apróvad-vadászaton,
egyrészt mivel kiválóan alkalmazható kajtatásra, sőt, termetének
köszönhetően könnyebben és szívesebben mozog a sűrű bozótban, mint a
vizslák. A másik „testhezálló feladat” a sebzett nyúl megfogása, és ezzel mindenki egyetért, aki már látott
beagle-t kergetőzni: ösztönösen iktat be
futásába a nyúlra jellemző hirtelen irányváltásokat. A dolog szépséghibája
annyi, hogy az elfogott nyulat biztosan nem apportírozná, ezt megtenné
helyette a vizsla, de ha már a vizsla úgyis ott van, akkor minek a beagle? A
másik gond a már említett makacsságból és önfejűségből következik: a
beagle-t a vizslánál sokkal nehezebb lenevelni arról, hogy minden felugró
vadat kikergessen a világból. Abból kiindulva, hogy a falkákat mindig
egyetlen vadfajra képezték ki, és el tudták érni, hogy pl. a rókavadász
falka ne menjen a nyúl után, ez a feladat nem lehetetlen, éppen csak
meggondolandó, hogy megéri-e a sokkal nagyobb energia- és időráfordítás,
főleg úgy, hogy ha sikerül is, az apportírozáshoz úgyis igénybe kell vennünk
vizslát is…
Összefoglalva tehát leginkább a nagyvad után-keresésében van perspektíva a
beagle számára, mivel itt kamatoztathatja kiváló szimatát, állóképességét,
kitartását, és itt nincs szüksége olyan képességekre, amelyek eredendően
hiányoznak belőle.
Köszönjük a
képeket és a segítséget sniffykének!
|
|
|
|
|
