|
A
beagle a kopók csoportjába tartozó, kis termetű, erőteljes
testfelépítésű kutya. Marmagassága 33-40 cm, testtömege 8-15 kg.
Színe: bicolor (két színű) vagy tricolor (három színű).
Agresszivitás egy csepp sincs benne, házőrzésre nem alkalmas,
ellenben nagyon jó jelzőképességgel rendelkezik. A környezetéhez
kiválóan alkalmazkodó, jó idegzetű fajta ősét az angol
földbirtokosok tenyésztették ki a XVIII-XIX. században.
A beaglet
régen hajtóvadászatra használták, kiváló vadász tulajdonságai máig
megmaradtak. Magyarországon, Európa és Anglia nagy részén is tilos a
falkában történő vadászat, ezért ma a beaglet többnyire
nyomkövetésre használják. Mivel a beagle nagy mozgásigényű állat, a
vadászat betiltása után Angliában néhány lelkes gazdi munkaklubot
alakított és bérelt területen versenyeket rendezett a kutyák
számára. Ezek a versenyek az addigi nyúlvadászat mintájára lettek
megrendezve, ahol már nem a zsákmányszerzés, a vad elejtése, hanem a
sport és a mozgás volt a cél. A nyulat vonszalékkal
helyettesítették, a kutya engedelmességét és visszahívhatóságát
pontozták. Az
ebből kialakult sport ma is nagyon népszerű és szerencsére ma már a
magyarországi beagle gazdik is részt vehetnek különböző szabadidős
programokban. Elsősorban a Beagle találkozók a népszerűek, ami egy
bekerített területen történő programokkal színesített találkozót
jelent. Ezen kívül lehetőségünk van kutyánk engedelmességét és
vadászképességeit vizsgáztatni a tenyészszemléken ill. a
munkavizsgákon. Aki pedig a kutyája szépségére büszke, kiállításokon
vehet részt. Jó program lehet, ha elvisszük a kutyát kutyaiskolába.
Itt amellett, hogy tanul, együtt tölthetjük vele az oktatására szánt
időt a szabadban.
Más kutyákkal ellentétben a beagle a lakásban
egészen másképp viselkedik, mint a szabadban. Otthon mindent
megtesz, hogy a közelünkben lehessen, egy örök gyerek. Vállunkra
hajtja a fejét, elalszik az ölünkben, stb. Ám ha kilépünk az utcára,
ez visszájára fordul. Vadászkutya lévén ösztöneinek köszönhető a
szűnni nem tudó kíváncsisága, mely sok esetben "szökésre" ad okot.
Fontos tudnunk, hogy ilyenkor őt nem a szabadulás vezérli, csupán a
felderítetlen, számára új terület. Ennek enyhítésére szolgál, ha
egy átlagos kutyasétáltatásnál több időt szánunk rá, hosszabb sétákra
készülünk, kutyák közé visszük. Sajnos a nagyvárosi körülmények
sokunkat arra kényszerítenek, hogy a beaglet ne engedjük el, hisz
semmi sem jelent rájuk nagyobb veszélyt, mint az autók. A városi
kutyák emiatt előfordul, hogy kénytelenek egész életüket pórázon
tölteni. Ha a kutyát nem neveljük elég céltudatosan, továbbá szükség
esetén nem szólunk rá elég erélyesen, könnyen a fejünkre nő. Ez
igazából nem beagle tulajdonság, ez minden kutyánál így van. Ha nem
tanulja meg, mi a nem, mi az állj, könnyen baleset áldozatává
válhat. Ami miatt a beaglet talán jobban érinti ez a probléma, az a
szaglása. Még egy jól nevelt, szabadon sétáltatott beagle is
hajlamos átfutni az út túloldalára, ha macskát lát. Ezért fontos a
céltudatos, felelős nevelés. Csak akkor lesz szökős a kutya, ha
sokat van egyedül bazárva, ha nincs elég mozgás biztosítva számára.
Csak akkor rombol a kutya, ha a felesleges energiáját akkor kell
levezetnie, amikor egyedül van a lakásban bezárva. Ha megfelelő időt
áldozunk a sétáltatásra, ha elpakolunk az elérhető helyekről, a
beagle nem fog rombolni.
Minden kutyánál sokat számít, ha nevelését
egész kicsi korában kezdjük el, így ha a beagle mozgásigényét
kiskorától fogva igyekszünk kielégíteni, csökken a szökés kockázata.
Hosszabb séta után akár a fél napot is átalussza, ám ha kevés volt a
séta, azt egyértelműen tudtunkra adja.
A beagle tehát egy
okos, szelíd, ám nagy mozgás igényű, makacs kutyus, aki ezt a fajtát
választja, rengeteg türelemmel és kitartással sok mókában lesz
része!
Köszönet a képekért:
www.beaglejewel.nl |